Qian Shan

Jackey 2 hete tervezi, hogy elmegyünk a barátaival közösen kirándulni, hogy minnél többet megmutasson nekem Kínából. Így a hétvégen egészen pontosan szombaton felkerekedtünk, hogy neki vágjunk a nagy kirándulásnak.

Szombaton reggel elmentünk Yuntonggal közösen úszni ill. vásárolni a Carreyfourba, miután hazaértünk és összecsomagoltunk elindultunk a nagy útra.

 

Délutén fél 6-kor volt a találkozó a többiekkel, Jackey két középiskolás osztálytársa és az egyikőjük barátnője jött velünk.

Maga az út nem volt hosszú, 1,5- 2 óra, de már sötét volt mire megérkeztünk. A terv az volt, hogy vacsorázunk és utána ők játszanak mahjongot (miután én nem tudok és nem igazán tudtam még ezt elsajátítani ill. ők pénzben játszottak). A hely, ami végül a szállasunk lett, hát nem volt a legjobb. A fiúk felmentek lecsekkolni a szobát (100 yuan a szoba, ahol 10 fő elfér) és utána neki álltunk vacsorázni. Mi vettünk egy üveg rövid italt, amit a fiúk megittak, én csak megkóstoltam, de ez nem volt olyan rossz, mint a többi csak én inkább söröztem.

 

Amikor fel akartunk menni a szobába jött a fekete leves. Ugyanis Jackeynek nincsen személyije ill. most csinálják, így ő csak az útlevelét hozta és az egyik srác alapjáraton otthon hagyta a személyiét és így nem akarták engedi, hogy ők ott aludjanak. És pluszban jött az is, hogy külfödi nem aludhat ott (ez sok helyen így van). Ezekkel nem lett volna nagy gond, ha nem azután mondják nekünk, miután mindannyian ittunk és így eselyünk se volt elmenni máshova este 10 kor. Így abban maradtunk a tulajdonosokkal, hogy mi majd a kocsiban alusznk csak felmegyünk a szobába játszani.

A szoba egy nagy helyiség volt, a már régebben említett tégla ággyal, amit télen alulról tudnak fűteni. Ez egész L alakban volt és a szoba közepen volt az elektromos mahjong asztal. Nagyjából 12-ig játszottak és utána eldöntöttük, hogy elmegyünk aludni. Végül mi is a szobában aludtunk, de hát én már 5 előtt fent voltam, mert ha hallottam, hogy valaki mászkál a folyosón, akkor rögtön azt gondoltam, hogy a tulaj jön... 6-kor kelt mindenki és elidnultunk a hegyhez, amit megmászni jöttünk. Mielőtt megkezdtük volna a túrát reggeliztünk egy nem túl igényes helyen, ahol az étel egyikünknek se ízlett, de sok választásunk nem volt....

Minden viszontagsáot kárpotolt a hegy és a kiltás, ami róla nyílt.

Mindenhol egy stég szerű út van kialakítva és különböző ösvényeken lehet felmenni a hegység pontjaira.

Ez a hegy arról is nevezetes, hogy itt nagyon közel van egymáshoz egy taosta és egy buddhista szentély.

Taosita szentely

Ahogy felfelé haladtunk a hegyen, néhol egy-egy torony vagy kisebb emlékmű volt látható. (És az eddigi tapasztalataim alapján minden ilyen jellegű műemlék szépen karban van tartva, igaz, hogy majdnem minden parkba vagy természetvédelmi területre kell  belépőt venni: itt 80yaun a felnőtt, 40 a diák.)

JAckey a kapu alatt :)
(milyen koltoi cim :) )

Kapu diszitese

Taoistak 8 Istene 1.

Taositak 8 Istene 2.

                                     

Napozok!!! Es ez itt meg mindig furcsa, hogy nem allok arnyekba vagy nem rohangalok napernyovel...

Igen meredek hegymaszas volt

Nem mosolyogtam am vegig :)

Ilyen keskeny res volt a nagy sziklafalak kozott

ATFERTEM!!! :D

Buddhista szentely kapuja

Busshista szentely

12 meteres aranyozott Buddha

A végső uticélunk a Nagy Buddha szentély volt, ahol egy 12 méteres Buddha szobor található. Itt szószerint elállt a lélegzetem. Sajnos a fénykép nem tudja annyira átadni milyen volt alatta állni, de egy felemelő pillanat volt.

A templom érdekessége, hogy több, mint 100 kis Buddha található benne...

Harang

Kongattunk

Itt egy idős szerzetes segített a túristáknak, hogy hogy kell kongatni ill. fotózta őket. Amikor engem meglátott közölte, hogy akkor én ha akarok, ha nem megyek kongatni ő meg fotóz engem. :) Nagyon kis aranyos volt, igaz vagy 20 at kellett kongatnom mire fotózott és amikor abbahagytam úgy sikerült lelépnem, hogy kicsit kibocsaklott a bokám, de megérte.. :D

Lefele kicsit csaltunk, mert elektromos autóval jöttünk le. Így is nagyjából 7km-t mentünk fel-le (inkább fel a hegyen).

A kocsiban haza felé minket leszámítva mindenki elaludt. Így amikor mi hazaértünk kicsit ki voltunk merülve, de a mi napunknak még nem volt vége... :)