Xitang

Megérkeztünk Xitangaba,ahol szállasadónk kijött elénk a buszpályaudvarra, ugyanis a szállás a túrista negyedben volt, ahova belépőjegyet kellett volna fizetni normal körülmények között.

 

Xitang túrista része és egyben híressége, a folyó köré épült városrész. Az utazásunk előtt ez a város foglalkoztatta Yuntongt is, mivel ez a hely híres az egy éjszakás kalandokról és ez egy olyan vágyálom, ide eljutni.

Megvallom nekem ez a város első benyomásra nem tetszett. Persze lenyűgöző volt, ahogy a piros lampionok ide-oda ringtak, és ahogy sejtelmesen visszatükröződik minden a folyón, de valahogy nem voltam jó kedvemben és a vacsoránk is a már ismet leveses tészta volt, amit nem igazán kedveltem meg. De nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam ez a hangulat és neki álltunk bebarangolni az utcákat. 

 

                                     

Ennek a városnak is megvan a maga romantikus hangulata. Mindenhol árusok, vagy kis éttermek és hiába nem a túrsita szezon közepén jöttünk, tömérdek sok ember. Itt árulnak valami hihetetlen büdös tofut, amitől az ember (legalábbis én) olyan hányingert kap, hogy az csak na. Na mármost, amióta Kínában vagyok mindent megkóstolok, de tényleg mindent, de ezt, ha több milliót fizetnek,akkor se. De Jackey megkóstolta és miután biztosítottam róla, hogy én nem fogom, még valami csípős szószt is rakott rá, de egy szó, mint száz neki se ízlett és az után, hogy megkóstolta és bárhol megérezte a szagát, ő is rosszul volt. 

                                    

Ám árultak különféle kandírozott magvakat, mint édesség és ennek én nem tudtam ellenállni, így kinéztem egy fajtát, hogy egy olyat én megkostolnék, de mindenhol túl magas árat mondtak, de persze a más fajtából felkínált kostolókat elfogadtuk és mire a szállasunkra visszaértünk már tele is voltunk a sok maggal. 

                                    

                                               

A szállásunk igazán kis hangulatos szoba volt és ajándékba kaptunk egy-egy gyertyát, amit egy papíról hajtogatott virágon elúsztathattunk a folyón.

 

Másnap reggel ismét korán keltünk és egy tipikus kínai lángost a youtiao-t reggeliztük. Nem ez volt az első alkalom amikor ezt ettem és mint mindig, most is iszonyatosan hiányzott a tejföl és a reszelt sajt róla… De finom volt, Jackey házi tofu levest, vagy mi a szöszt is evett hozzá, én maradtam a natúr ízeknél. J Miután ilyen sikeresen megreggeliztünk ismét bebarangoltuk a várost, amely most egy teljesen más arcát mutatta nekünk.

 

                                            

                                     

                                     

                                     

Miután délig kellett elhagynunk a szállást így visszamentünk, de a pakolással már készen voltunk, így kiültünk a folyóparta kávézni. Mint azt már említettem még a túrista szezon előtt érkeztünk, pluszban ezt a várost, ami meglehetősen kicsi, nem sok külföldi látogatja, így ott a folyóparton a kis hajókról, igen sokan megnéztek, voltak akik integetek, vagy köszöntek, mások lefotóztak!!! Itt ez egy kicsit sok volt nekem, de minden esetre nem sokáig maradtunk már és tovább indultunk Shanghaiba.

Amint mondtam Xitang kisváros, de ennek ellenére elég forgalmas, így ismét két órát kellett várnunk a buszunkra. Ellenben itt ismét megkostolhattam egy pite/palacsinta szerű ételt, amibe egy tükörtojást sütöttek és salátát raktak, hihtetlen finom volt! A neve shou zhua bing és eredetileg Tajwanról származik . Amíg várakoztunk egy kis bolttal szemben ültünk és Jackey hirtelen ötlettől vezérelve ment és vett egy instant kávét, ami Vietnámból származik, de ez az eddig legjobb kávé, amit itt ittam. Hoztunk haza is és családi összhangban arra jutottunk, hogy rendeljunk belőle többet.