Shanghai

Megérkeztünk Shanghaiba és már a buszból is érezhető volt, hogy ez nem a szokásos nagyváros. Ez tényeleg hatalmas volt. A buszpályaudvar a 10es metro vonal végén volt, amely melett volt található a mi szállásunk is. (Shanghaiban 14 metro vonal van és itt aszerint kell fizetned, hogy mennyi állomaát utazol. A jegyedet egy automatából kapod, ahol előre ki kell választanod az állomásod nevét és ennek megfelelően kikalkulálja a gép, hogy mennyit kell fizetned és fizetés után kiadja az elektronikus kártyád.）A szállásunk egy kifejezetten nagy szállodában volt, de itt a méretre és nem a felszereltségre gondolok, mindazon által semmi problémánk nem volt a szobánkkal.

Metrozzunk

Neki vágtunk hát a városnak, hogy felfedezzük ezt a több,mint 13 millió lakossal rendelkező ámulatot. Mint azt már mondtam, ha nagyvárosban vagyunk, akkor annyira nem néznek meg az emberek, nos Shanghaiban telejesen bele tudtam olvadni a tömegbe, ennyi turistát már nagyon régen láttam. És itt a lakosok nagy része, legalábbis a turist negyedekben beszél angolul. De itt az emberknek nem én voltam az első fehér ember, így úgy tudtam vérge körbe nézni, ahogy nekem tetszett és nem kellett azokat a kutató és álmélkodó pillantásokat az arcomon viselnem, mint máshol.

 

A szálloda az óvárostól 5perc sétára volt, így hamar a leglényegesebb részen találhattuk magunkat. A vacsoránk elfogyasztása után (végre tang cu sertést ettünk) felkerestük Huxingting teaházat és az előtte elterülő cikcakkos hídat, ami ismét mint megannyi arany kígyó tükröződött vissza a tó felszínén. Elhatároztuk, hogy elsétálunk megnézni a felhőkarcolókat (igaz kávézni nem tudtunk, majd veled Manokám! ;) ) és amíg úton voltunk, már akkor láttunk olyan épületeket, amelyeknek nem láttuk a tetejét két okból, mert olyan magasak és a felhőben voltak. 

Tan CU :)

Kandirozott gyumolcsok

A teahaz

                                              

                                              

Panda bolt

És akkor kiértünk a Huang-pu-folyóhóz, amit ott láttunk az szószerint lenyűgöző volt! Az esti kivilágított Bund (Zhongshan Lu), a kivilágított szállodak, bankok, kaszinók, hivatalok meg a másik oldalon a Pudong felhőkarcolók… Szószerint elállt az ember lélegzete, nagyon szép volt és egyben elgondolkodtató is...

                                     

 

                                     

                                             

 

                                     

                                     

                                     

                                      

                                      

                                      

 

Itt Kína egyik nagy városában, ahol a külföldiek ugyanúgy bicikliznek, mint a helybeliek, ahol olyan felhőkarcolókat építenek, amelyek szó szerint karcolják a felhőket, ahol megőrzik a régi, ősi Kínat.... Azt hiszem itt érezhető legjobban ez a különbség: a régi, klasszikus és a modern, futuralizált Kína, ahol tárt karokkal várják a külföldieket ugyanakkor megőrzik saját identitásukat. Egy szóval Shanghai varázslatos. Ahogy ott sétálgattunk az Európát idéző hatalmas épületek melett, sok minden elgondolkodtunk. Ezt tiszta szívből tudom javasolni, hogy ide egyszer mindenképpen el kell mennie az embernek, persze egy kínai kísérővel és, ha lehetséges ugyan ilyen kis körút során, mert azt hiszem az, hogy láttam Kína más részeit is, ezek után tudott ez a város igy lenyűgözni.

Másnap a kitűzött uticélunk a Tianfang negyed volt, amely sok kis boltból álló sikatornegyed volt. Itt minden megtalálható volt, amit csak el lehetett képzelni: cukorka bolt, ahol végig nézhettük, hogy készül a cukorka, japán csecsebecséket áruló bolt, olyan étterem, aminek a fő motívuma a wc volt （wc-k voltak a székek és a képek, amelyek az ételeket ábrázolták, hát eléggé nem étvágy gerjesztőek voltak…）. 

                                               

 

Csacsiiiii! :D

Cukor virag

                                     

 

Hat Hello Kitty! ;)

Vevo csalogato cica

Miután a-tol z-ig bejártuk a negyedet a sok esernyővel harcolva, ugyanis elkezdett esni az eső, az utunkat ismét az óváros felé vettük, azaz az Örömök kertje felé, ahol ismét megnéztük a Teaházat, ezúttal nappali fényben, majd meglátogattuk a Városisten Templomot, ahol volt szerencsénk megnézni egy hagyományos szertartást is.

 

                                     

Sajnos az időnk itt is a végéhez közeledett és el kellett hagynunk a szállodat, hogy a reptérre menjünk. És itt volt szerencsénk kiprobálni a híres shanghai mágnes vonatot, ami folyamatosan 301 km/h-val mindössze 8 perc alatt tette meg a 30km-es utat a reptérig. És itt megkezdtük a várakozásunkat a Haikouba a tartó gépre. A reptér méretére esküszöm nem tudok szavakat találni, de annyi futószalag vitt minket a kapuhoz, ahol be kellett szállnunk, hogy csak na. Most megkaptam a pontos adatott az egész reptér 40 négyzetkilométer…

                                     

                                     

                                     

                                     

Úgyhogy innen indultunk egy 3órás repülőúttal Hainan szigetere.