Hainan-sziget

Haikou

Hainan- sziget Kína legdélebbik pontja. Itt volt szerencsénk elöolteni 6 éjszakát. A hőmérseklet télen is min.26 fok, amikor kiszálltunk a repülőből már, akkor megcsapott minket a hőség. Csak képzeljétek el hosszú nadrágban, hosszú ujjú pólóban és kabáttal a karunk érkeztünk meg.

A nagynénje rendelt számunkra egy taxit, amely 150 yuanért vitt minket a szállásra (hozzáteszem, amikor hazafele kimentünk a reptérre, akkor kevesebb mint 40 yuanbol értünk oda, igaz 3járművel…). Este nem volt másra erőnk mint, hogy megtaláljuk a lakást az újonnan épített lakóparkban és beájuljunk az ágyba.

Másnap elindultunk, hogy felderítsuk, mit hol találunk, ugyanis a legnagyobb sokk számunkra az volt,  hogy nem volt a lakásban hűtőszekrény!!! Miután ismét tésztát reggeliztünk, a későbbiekben a törzshelyünké való kisboltban megvettük az első kókuszunkat, mindössze 5 yuanért, és egy adag mini banánt 2yuanért (igaz, ezt egy utcai árustól) és körbe sétáltunk. 

Megtaláltuk a medencét és elámultunk, hogy milyen szép és MELEG helyen vagyunk. Így rögtön jött is az elhatározás, hogy irány úszni. Itt sikeresen eltöltöttük az időnket kb/3-ig, amikor is elhatároztuk, hogy biciklire ülünk és bemegyünk a városba valami ennivalót venni. 

                                     

Na igen, itt jött az első pofon: elindultunk jobbra a főúton, és kb 20perc tekerés után még mindig semmi, csak éppen épülő parkok, vagy már meglévő lakónegyed, meg persze pálmafák. Ekkor megbeszéltük, hogy megkérdezünk valakit, hogy jófele megyünk-e. Persze kiderült, hogy nem, így vissza fel a dombra, oda ahonnan indultunk és ismét neki az útnak. Egy újboli útbaigazitás után elindultunk a véros felé, igaz, mint kiderült ez nem Haikou volt, de nem ám. Egy olyna lerobbant városban voltunk, hogy az valami félelmetes. Ennyi szem meg soha nem szegeződött rám… Eleinte azert néztek, hogy ki az a két hülye, aki bejön ide biciklivel, aztán már engem bámultak, és itt, ha megkerdéznéd, hogy mi van, nem láttál még fehér embert, akkor az őszinte válasz az lett volna, hogy nem. Persze nem volt a legnagyobb biztonság érzetem, de Jackeynek sem, igaz ő rajta ez az idegességen mutatkozott ki leginkább… Nagy nehezen megtaláltuk a piacot, ahol bevásároltunk a vacsorához és úgy tekertünk haza, mint a kis angyal.

1.vacsi

Gyumolcsok

Finom teszta!!! :D

2. vacsi

3.vacsi

 

Ez után az élmény után már lehetett látni az igazi képet, hogy ezek a lakóparkok tényleg csak egy illúziót takarnak. Igaz lenyűgöző, hogy szinte, mint egy nagy család, úgy ismerik itt egymást az együtt élők. Hiszen nem sok lakás kelt még el, igaz sokat építettek. Mindig tudják, hogy ki mikor fog úszni, így meg voltak a megszokott kis klikkek. Esténként két helyen is folyt a tánc, ez az, ami nekem a legjobban tetszik itt. Egy nő kivisz egy nagy magnót és egy betanult koreografiara táncolnak a legkülönbözőbb korú nők, de főleg az érettebb korosztály. A medence partján esténként kártyáztak, beszélgettek vagy zenéltek. Azt hozzáteszem, hogy itt a főkorosztály, a nyugdíjas volt, a fiatalokon látszott, hogy nincsenek itt olyan rég óta vagy csak rövid időre jöttek.

 

 

A napjaink általában a megszokott ütemben teltek, reggeliztünk, úsztunk, főztünk (igaz csak az út túl oldalára mentünk át, ahol volt egy éppen megnyitott zöldséges, ahol reggel 6-9között volt hús, ugyanis hűtőt még nem vettek, így aki kapja marja alapon ment. Egy reggelre mi felerakattunk halat is, am eladták… Itt is volt egy két bátrabb ember, aki megszolított: volt aki odajött, amikor napoztunk és rám szólt, hogy ne napozzak, mert olyan szép fehér vagyok (itt majdnem sikítottam, ugyanis ez 2 napi napozás után volt…), volt aki megkérdezte, hogy honnan jöttem, valaki azt kérdezte, hogy testvérek vagyunk-e Jackeyvel… Hát rég röhögtem annyit, mint akkor… De mindig az volt a vége, hogy milyen szép fehér vagyok és milyen szép kékek a szemem.

Sanya

27-én ismét felkerekedtünk ezúttal a szigeten mentünk 480km-t délre, ahol elértük Sanyat és vele együtt a tengert is!!! Elképesztően szép a tenger part.

 

                                     

                                    

Mi a Dadonghai közelében laktunk, ahol meg is merítkeztünk a tengerben. Miután kissé lehűtöttük magunkat a szállodaban,  buszra ultunk, hogy elmenjünk a város legszebb partszakaszára a Yalong-öbölbe. Tiszta homokos tengerpart ezernyi túristával. 

2yuan egy fel ananaszert

                                     

                                     

A nap már lement, amikor Jackey megkérdezte a várva várt kérdést!!!

Mit együnk? J és így neki álltunk visszafelé sétálni mígnem ráakadtunk egy kis falatozóra, ami konkrétan egy családi ház kertjében volt kialakítva, de eszméletlen finomakat ettünk itt. 

 

                                     

Te valaszthattad ki mit szeretnel enni es azt helyben meggrilleztek

                                       

                                               

Ezek után egy hosszú sétába kezdtünk, vissza a szállásig, egy kis megállóval a KFC-ben, hogy fagyizzunk illetve egy élelmiszerboltba, hogy vegyünk pár tipikus édességet ajándékba. 

Én még egyszer ki akartam menni a tengerparta, így kimentünk egy kicsit romantikázni, majd ismét visszamenekültünk a szobába, ugyanis egész nap 35 fok körüli fullasztó hőség volt. 

Másnap mielőtt visszaindultunk volna Haikoura elmentünk vásárolni gyümölcsöket, amiket aztán hazahoztunk (ananászt, egy rettentően büdös gyümölcsöt, és valami piros gyümölcsöt (igen tudom, hogy jól leírtam őket… :D )).

                                     

Jobb sarokban fent a mar emlitett langos szeruseg!

Piros gyumolcs

Gyumolcsok

Piac

Haikoura visszaérve ismét és egyben utoljára elmentünk úszni és elkezdtünk összekészülődni, vettünk még 5kókuszt, ugyanis 20kg-t vihettünk fel a repülőre és Jackey mindenképpen akart hazahozni kókuszt. Másnap reggel meg lement, hogy vegyen valami reggelinek valót és amikor feljött, hozott csomó banánt, de ezek rendes meretűek és eszméletlen finomak. édesek voltak!

Eltuntem, de Jackey rogzitette a nyomokat:D

4.vacsi

Így elkészítettük a csomagokat, kitakarítottunk és elindultunk a reptérre. Szerencsére elállt a szakadó eső, ami ébresztett minket, de így is kétseges volt, hogy hogy tesszük meg az utat a buszmegállóig. Ám ekkor jött egy motoros oldal kocsis taxi, ami itt a szigetnek ezen a részen nagyon elterjedt volt és mindössze 5yuanert elvitt minket a megállóba, amiert mind a ketten nagyon hálásak voltunk. Itt szerencsénkre jött is a busz, ami fejenként 4yuan volt és 50perc után megérkeztünk a Haikou-I pályaudvarra (ebből is látszik, hogy a szállásunk nem volt a város közelében), ahol kis varákozás után elmentünk a reptérre.

A gépünk 16:40-kor szállt fel Haikoun és 22:20-kor landolt Shenyanban, igaz közben volt egy 15 perces szünetünk Xiamenben, ugyanis ez a járat olyan volt, hogy egy megállással ment, érdekes volt, minden esetre.

A reptéren nagy volt a küzdelem a csomagokért, igy már 11 múlt, amikor kijutottunk és nagy meglepetésünkre nem csak anyukaja, hanem apukaja is kijött elénk.