2013. február 22., péntek

Peking

 Ahogy megérkeztünk a szállásra ott várt minket Jackey unokatestvére és az ő férje. Mind ketten nagyon aranyosak és kedvesek voltak és ők az egyetlenek a családban, akik beszélnek angolul. Ez egy kicsit megkönnyítette a helyzetem, hogy legalább velük tudtam egy keveset beszélni, igaz eleinte nem igazán tudtuk megérteni egymást...

Rövid pihenő után elmentünk ebédelni: HOT POT!!! Ez egy igen finom étel, amelynek a lényege az, hogy egy folyton hevített edényben forr az alap lé, amelybe te magad helyezed bele a megfőzni kivánt ételt, amely amint kész (ez nem több min 3-4 perc) egy te általad kiválasztott mártásba merítesz és elfogyasztod. Mi ettünk marhát, bárányt, gombát (igen én is :P ), különféle zöldségeket és tofut.
Hot pot
Hot pot hozzávalók
Ebéd után Jackeyvel elmentünk a kínai nemzeti múzeumba, ahova ingyenes volt a belépes, persze előtte mindenedet átvilagították... Maga a múzeum épülete hatalmas, 2011-ben nyitották meg, ám a kiállítaáok nem valami lenyűgözőek. Nagyon érződik rajta a kínai propaganda, igaz ez a külföldiek számára nem nagyon derül ki, ugyanis itt se bővelkednek sok angol felirattal. Miután végeztünk, megnéztük kívülről a Tiltott Várost és haza metroztunk.

Egy pár szó a pekingi tömegközlekedésről: mielőtt használnád a metrot a táskádat átvilagítják, hogy nem viszel-e valamilyen veszélyes tárgyat. A jegy rendszer mindenhol kártyas, ha csak egyszer használod, akkor is egy kártyat veszel, amelyet belépésnél érvényesítesz és kilépéskor a kimenő kapuban leadod, ha több alkalmas a kártyád, akkor a különbség csak annyi, hogy a kimeno kapunál akkor csak lehúzod. Az árak pedig 2 yuan (kevesebb, mint 80 Ft) a metroért (és itt ha metrovonalat váltasz az se számít), a buszon ahol fizethetsz kp-vel, akkor 1 yuan vagy ismét kártyával, akkor 40 cent... Érdekes módon, mindenki fiztett, igaz elég nehezen lehetett volna kijátszani a rendszert.

Este ismét az unokatestvérével mentünk el vacsorázni, immáron igazi Pekingi Kacsát ettünk. Elkepesztően finom volt. Az egész vacsora úgy kezdődött, hogy az unokatestvéreék rendeltek (ugyanis Kinában az rendel, aki meghívja a társaságot, persze megkérdezik a vendég véleményét és az én esetemben többnyire a képek alapján mondtam, hogy ez jó lehet... :) ). Kedveskedni akartak és rendeltek kínai édességet, ami minden volt csak nem édes... Gríz rúdra hasonlítottak leginkább és egyáltalán nem nyertek el a tetszésem. Több fajta fogást szolgáltak fel, de a fő atrakció a kacsa volt. Amint az elkészült egy szakács kijött és ott elöttünk szeletelte fel az egész kacsát, amit utána saját magad által csavart kis palacsinta szerű tésztába raksz, amit egy furi, de igen finom barna szósszal megkensz és uborka és hagyma szeleteket helyezel mellé. A kacsa csontjából és kínai kelből pedig levest főznek, amelyet a vacsora folyamán megiszol. (Itt többnyire a leves az étkezés alatt vagy sok esetben a végen van, nem úgy, mint nálunk.)

Az étterem nagyjából 5 perc sétára volt a szállásunktól, mégis mire haza értünk én félájultan estem be az ágyba....
Tiltott Varos


Edesseg

Pekingi kacsa
A második nap szakadt a hó. Így nem kis ruhamennyiséggel felszerelkezve elindulunk a Tiltott Városba. Ha Pekingben jár az ember, a szokás az, hogy az utcán eszel reggelit. Eddig a legfinomabb reggelimet ekkor ettem a neve: Ji Dan Guan Bing, ami magyarul leginkabb tojás a pitében lehetne. Egy kis meretű pite szerűség, melybe bele volt sütve egy tojás, a tükör tojás és a rántotta között félúton és ezt is megkenték valamilyen barna szósszal, raktak bele salátát és húsdarabokat vagy pl Jackey virslivel kérte. Szóval egy ilyen fnomság után, már már rutinosan vettem le a táskam a metronál az ellenőrzésre. A Tiltott Város igy hóban-fagyban is gyönyörű. Elképesztő a mérete. Jackey letöltött egy idegen vezető programot, amely végig vezetett minket a városon. A belépőjegy diákoknak féláron 25 yuan volt. És igen itt volt az, amikor én sikeresen elestem, felhívva magamra a figyelmet (ami Pekingben elenyésző volt az ittenihez képest).

Mindenhol azok a csodás kíani motivumok, díszítések, állatok. Minden palota előtt ki volt írva egy angol és egy kínai tájékoztató is, amúgy olyan hideg volt, hogy az ajándék üzletekbe melegedni jártunk be.

Nekem a havas kert tetszett a legjobban, el se tudom képzelni, milyen szép lehet, ha zöld minden és meg virágok is vannak. Ahol a kert helyezkedik el, ott vannak a kisebb lakó épületek, amelyeket meg lehetett tekinteni, hogy hogy rendeztek be akkoriban.

Miután körbejártunk mindent, elkezdtünk visszasétálni a "főtérre", ám ez a kis séta több, mint 45 perc volt (kb. a Tiltott Város hossza). Útközben megálltunk enni bai zi, ami a Kung Fu Pandából már jól ismert kis gombóc, ami darált hússal és más finomságokkal töltenek meg és szója szószba vagy barna ecetbe esetleg a kettő keverékebe mártanak.
Legfinomabb reggeli
Tiltott varos
Tiltott varos kertje



Tiltott varos

Bao zi


Jegy automata

 Ezek után haza mentünk, hogy köszönet képpen vacsorát főzzünk az unokatestvéreéknek. Ők is átjöttek és az egészből egy közös főzés, dumplingozás (jiao zi) lett. Persze, amikor elérkezett az evés ideje, akkor szembesülhettem a kiani italozással. Alapjában véve bolondok... Szóval, ha rövidet isznak, akkor nem kis cuki stampedlis pohárba töltik az italt,nem ámmmm... Szép 2decis pohárba és minden alkalommal mindenkinek innia kell egy-egy kortyot (alapjáraton a nők-férfiak egy-egy nagy eseményen külön asztalnál ülnek és a nőknek nem kell annyit inniuk, mint a férfiaknak, akiknek szerintem csodával határos módon van csak májuk...), ám ha sör jön, akkor ugyan akkora pohárba töltenek, ha valaki koccint, akkor egy húzóra az egészet meg KELL inni es rögtön újra töltik a poharad... Szóval egy-egy ilyen italozás végére elég ittas állapotban tudnak kerülni a mulatozók....

Harmadnap napsütésre ébredtünk, de persze ez nem jelentette azt, hogy meleg is volt, de nem ám... Ismét az utcán reggeliztünk, hasonló palacsinta szerű ételt, ám a tojásos pitének a nyomába sem ért. Célba vettük a kisebbik pekingi pályaudvart, ám volt egy óránk mire elidnult a vonat a Nagy Falhoz, így megneztük a közeli bevásárlóközpontot. Hát volt egy-két ismerős bolt, de java eleg érdekes... Leginkább a drogeria, ugyanis abba mentünk be. Az, hogy a szex és az intimitás családon belül tamu téma az egy dolog, de az utcán se láttunk nagyon fehérneműs réklámokat... Ezek után egy Hello Kitty-s betét a legutolsó sorban szigorúan leghátul nálam betette a kaput...
Mielott visszamentünk volna a vasútállomasra EGYEDÜL vettem egy üveg vizet. Igaz marha nagy szókinccsel közöltem, hogy viz es odadtam az 5 yuan-t.. Jackey ki is nevetett, hogy még az ára se erdekelt. De aztán ő is dicsekedett azzal, hogy egydeül vásároltam.

2. reggeli
A vonat kényelmes volt, a lábaknak is bőven volt elég hely. Maga az út 50 perces kb 80 km és a vonat jegy 6 yuan volt. Ahogy oda felé mentünk már az ablakból lehetett látni a Nagy Falat. Lenyűgöző látvány. Ahogy ott a hegyeken kígyózik. Amikor megérkeztünk az állomásra egy kis sétát kell tenni a jegypénztárig, ahol ismét lehetett venni diák jegyet. Innentől pedig csak a Nagy Fal és a kilátás. Persze nagyon hideg volt, nehol igencsak meg kellett kapaszkodni, ha nem akartunk elesni. Eleg meredek volt egy-két szakasz,de akadtak kellemesebben megmászható részek is. Egy ízben megkértem egy 3fős társaságot, hogy csináljanak rólunk fotót, erre az egyik srác beállt a képbe, a csaj a telefonjával csinált rólunk egy képet, míg a harmadik az én gépemmel... Miután megmásztuk az utolsó őrbástyát is kissé sietve kellett visszaindulnunk, hogy elérjük a visszafelé induló vonatot. Elméletileg van valami libegő és egy kis vasút is lefelé, de mire elértük őket, azok már zárva voltak. Az vasútállomas én egyedül vettem meg mind két jegyet, hozzá teszem itt kétszer el kellett ismételnem, hogy mit szeretnék, de a végen, amikor elköszöntem, akkor a pénztáros rám mosolygott.

Az utolsó esténken kivételesen csak kettesben vacsoráztunk egy kis étteremben illetve egy utcai grill sütőnél, ahol valami polipot ettünk, ismét potom összegekért...


Rohanas a Nagy Fal vonatjahoz

Nagy Fal
A felesleges 3.

Nagy Fal

NAgy Fal

Az utolsó pekingi reggelinket egy kis beülős helyen ettük, ahol ismét valamilyen tocsifélét reggeliztünk és a rizs levest ingyen ihattuk. Eddigi tapasztalataim szerint ez, amit a lekevésbé tudok megszokni, de már itthon nem is kérdezik, hogy kérek-e vagy, ha nekem szednek, akkor csak egy keveset mernek.

A Pekingi nagy pályaudvaron volt előszor az az érzesem, hogy elvesztem. Ott volt az, hogy annyi ember volt egy helyen, hogy nem találtunk egy talpalatnyi szabad helyet sem. Ugyanis mi 4-én jöttünk Shenyangba és 10-én van a Hold Új Év így mindenki probált hazamenni és, ha itt lekésnek egy vonatot, buszt bármit, akkor nem tudnak új jegyet venni. Egyszerűen nincsen több jegy.

Az IC eszméletlen volt. Kényelmes, tiszta és nagy gyors. A jegyed mellé automatikusan jár egy üveg víz, ami itt azért nagy szó, mert csap vizet mi itthon sem iszunk csak forralás után. A mosdó teljesen tiszta volt, magát a vonatot is kb félóránként folyamatosan felmostak és a büfés kocsi ill. a szemetes kocsi is folyamatosan járkált. A legnagyobb sebessége a vonatnak 210km/h volt, legtöbbször olyan 205km/h mentünk.


Pekingi vasut allomas
Ember tomeg



És akkor megérkeztünk Shenyangba, ahol az anyukája szószerint tárt karokkal várt és megölelt a pályaudvaron....

2 megjegyzés:

  1. wáááá!!!
    Nagyon köszi a beszámolót!:)
    Eddig nagyon érdekes:) A pekingi kacsa istenien néz ki:P A harmadik "személy pedig számomra innen nézve inkább szórakoztató, mintsem zavaró:P
    Szerintem az nagy szó, ha az anyuja tárt karokkal fogadott! Vittél haza egy darabot a nagy falból?:)

    VálaszTörlés
  2. Waaaa! A legaktivabb kommentelom!!! :) Es imadom, hogy kerdezel! Ezt barki megtehetne!!!
    Es igy visszagondolova vicces a harmadik szemely... Es mi az, hogy egy darabaot egy egesz kilometert hazahoztunk! :)))

    VálaszTörlés