Shenyangba való érkezésünk előtt nagyjából 20 perccel olyan ideges-izgatott lettem, hogy csak na. Előzetes ismereteimből kiindulva tudtam, hogy az, hogy anyukájával pusziszkodjunk (vagy bármelyik családtagjával) az elképzelhetetlen.
Erre, amikor a bőröndökkel nagy nehezen felküzdöttük magunkat a pályaudvaron egy kis telefonos egyeztetés után megjelenet az anyukája tart karokkal, mosolyogva és megölelt. Innentől kezdve még mindig szégyenlősen próbáltam lépést tartani velük. Hiába alacsonyabb kb. mindenki, olyan gyorsan mennek, hogy az egy kisebb fajta kocogásnak számít a részemről, ha az ő ütemükben akarok közlekedni.
A pályaudvarrol egyenesen haza jöttünk, ahol megismerkedtem apukájával és az egyik unokatestvérével apai ágrol. Hát itt a sok mosolygáson és piruláson kivül nem törtent túl sok minden, miután az én kínai tudásom szoros versenyben áll az ő angol tudásukkal. Persze amikor mi mentünk el, akkor mindenki kinevetett, hogy 41-es lábam van és abban mindenki egyetértett, hogy én nem fogok itt cipőt venni.
Elindultunk, hogy találkozzunk Yuntonggal egy bevásárló központban lévő igen csak elegáns étteremben. Első benyomásra Shenyang sokkal modernebb, mint Peking. Persze rögtön megkaptam, hogy csak azért, mert mi Peking történelmi részein voltunk, de ha távolabb is megyünk, akkor nem ez lenne a véleményem... Szóval, a Hold Új Évnek köszönhetően az egész város ki van dekoralva. A mi karácsonyi dekoraciónk az Andrássy úton teljesen eltérő, mint itt, leginkább azért, mert itt minden színes. Piros, kék, arany, rózsaszín, zöld... Elképesztő. És persze olyan magas épületek, hogy csak na...
Szóval megérkeztünk Shenyang shopping részére. Ezt úgy képzeljétek el, hogy jó pár nagy bevásárló központ két oldalt, az utcán sok árus, ahol különféle grill kajákat és kínai gyors kajákat lehet megkostolni és tényleg olcsón. A két fő központ között, ami egy 8sávos út két oldalán van, egy föld alatti bevásárló utca van, ez az itteni kinai piac. Sajnos még nem volt időnk itt elidőzni, de remélem, hogy ezt is lesz alkalmunk kipróbálni.
Szóval mire mi az étterembe értunk Yuntong már ott várt ránk. Ez is egy Hotpot étterem volt, de itt az asztalban volt benne a főző rész és két fajta alaplébe lehetett belerakni a feltéteket. Itt a kiszolgalás elképesztő volt, ahogy megérkeztünk az asztalunkhoz kísértek minket, egy hölgy forrő törülközőt adott nekünk, hogy megmoshassuk a kezünket, nekem adtak hajgumit és kötényt is. Amint kifogyott a vizes kancsónk rögtön újra töltötték. A pincér külön a mi kis zsúrkocsinkra hozta a rendelt hozzávalókat. Egy külön pulton saját magad állíthattad össze a mártásod különféle alapanyagokból (mandula mártás, szójaszósz, ecet, tenger gyümölcsei szósz, szárított marha, petrezselyem....).
A mosdóban egy hölgy nyitotta meg a csapot, nyomta a kezedbe a szappant... Ja igen a női mosdo： gugoló wc van. Ami némely helyen elég kellemetlen. Szóval itt a normal wc-kagyló a ritka nyilvános helyeken.. Háztartásokban eddig, bárhol voltam normalis wc csésze volt, de éttermekben, utcán, moziban a lányoknak gugolni kell... Sajna erről még nincsen képem... :D
Ezelőtt az étterem előtt kb. 15 szabad asztal áll, ugyanis normálisan nagyon sokat kell várni, hogy szabad asztalt kapj. Ám amíg vársz, addig adnak neked társas játékot, ingyen kitisztitják a cipőd, vagy a nőknek ingyen manikűrt biztosítanak. Amíg vársz, addig origamizhatsz és az étterem az elkészült állatokat megvásárolja tőled, persze jelképes összegért...
Nagyon jó volt Yuntonggal újra találkozni. Jót beszélgettünk és nevettünk. Miután megvacsoráztunk haza vittük őt kocsival, mert viszonylag messze lakik az étteremtől.
Másnap itthon voltunk, hogy legyen alkalmunk kipihenni magunkat és tudjak mosni. :) És megfőztem a gulyás levest vacsorára. Ami mindenkinek ízlett. Apukaja aranyos volt, mert egy ponton megkérdezte, hogy használhat-e pálcikát. Sütöttem kenyeret is, amire azt mondták, hogy jobb, mint amit a boltban lehet kapni.
Este átmentünk a 2. nagynénjéhez, aki nagyon aranyos volt és eszméletlenül alacsony.. ;) Hímzett nekem 4 gyönyörű pillangót, amiket egy nagy keretbe bele lehet helyezni. Jelentem az egyik ideális tetkó minta... :D
Harmadnap ismét itthon voltunk, mert készülődtünk az újabb utazásra Chaoyangba, ahol a család többi része lakik. Így a nap nagy része azzal telt, hogy kiválogattuk mit kell vinni, elmentünk vásárolni, hogy a kisebb nagyobb élelmiszer csomagokat összeállítsuk, amit ilyenkor szokás vinni.
Estére vacsora meghívásunk volt Yuntongékhoz, ahol megismerkedhettem az anyukájával, aki csak az én kedvemért beszélt angolul és a nagypapajával, aki 86 éves!!! És egyáltalán nem látszik rajta. Oke nem azt mondom, hogy kis 20 évesnek néz ki, de kb. 60-nak. Nagyon finom házi keszitesű bao zi-t ettünk és itt döbbentem rá, hogy mennyire szeretem a halat.
A másnapi hosszú utazás miatt nem tudtunk sokáig maradni, de így is egy felejthetetlen estét töltöttünk el.
